2014. június 2., hétfő

Lídia,16

Sziasztok, amíg még friss, gyorsan írok a legújabb olvasási élményemről, a Lídia, 16-ról.
Ahogy a címből kitalálhatjuk, egy 16 éves lányról szól. Ezt a könyvet szokatlan módon nem én választottam magamnak Molyos értékelések alapján, hanem anyukám vette meg (magának). Először csak kíváncsiságból olvastam bele, mert a borítója önmagában nem tetszett. Naplóregény, tehát E/1-ben íródott.
Lídia egy rég halott festőbe, Gulácsy Lajosba szerelmes. Na ez az ami nekem nem jön be, hogy hogyan lehet egy halott emberbe szerelmesnek lenni? Bár szerintem ez inkább csak pótolja nála a valódi fiúkat (pont mint nálam, bemesélem magamnak, hogy szerelmes vagyok. Csak hogy tudjátok, a srác egyre nagyobb bunkóságokat csinál, és semmibe vesz.) Nos, guglira fel, nézzünk utána ennek a fazonnak.
Így nézett ki:
Háát, nemtom, nálam nem egy kifejezett fehérlovas herceg így elsőre, de lehet, hogy velem van a baj...
Képei, amik tetszenek:
Ez nagyon klassz, olyan misztikus, titokzatos.
Ööö...többet akartam berakni, de nem tetszenek amit így elsőre találtam, és lusta vagyok keresgetni. Persze lehet hogy valakinek tökre bejönnek, én nem akarok senkit eltávolítani az ízlésétől (ez de bénán hangzik, tuti lehet máshogy mondani...), legyetek önmagatok! :)  
Ami tetszett, hogy szövegbuborékos formába vannak megjegyzések/beszélgetések G.-vel, és hogy ha van párbeszéd, akkor az ilyen szövegkönyv formában van. Volt benne egy kis képzeletbeli időutazás is, amiért alapvetően rajongok. Ja, meg jó volt hogy ez olyan drámai tagozatos vagy mi... 
Igazából nem lett a kedvenc könyvem, egyszer olvasható.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése